Miért éppen Polcz Alaine?

Négyszemközti beszélgetések Polcz Alaine-ről.

Kedves Honlapolvasó! Két évvel Polcz Alaine halála után készült el ez az interjúkötet, melyben tizenhatan emlékeznek és válaszolnak a címében feltett jelképes, nyitott kérdésre. Szeretettel ajánlom figyelmedbe. A megkérdezettek között van több barát, pályatárs és munkatárs, főnök és beosztott, szülő és gyerek, beteg és tanítvány, irodalmár és olvasó, és néhány olyan tisztelő is, aki sohasem találkozott vele személyesen:

1. Hollós Róbertné, Sponták Gizella – népművelő, pszichológus

2. Dr. Schuler Dezső – professzor emeritus, a SOTE II. sz. Gyermekklinika volt igazgatója

3. Dr. Kiss Judit – pszichológus, Heim Pál Kórház Mentálhigiénés Ambulancia

4. Vizy Zsigmondné, Zsuzsa „Kölyökkutya” – gyógypedagógus, családterapeuta

5. Kiss Kinga – klinikai szakpszichológus, Madrász utcai Gyermekkórház

6. Dr. Muszbek Katalin – pszicho-onkológus, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója

7. Dr. Pilling János – pszichiáter, tanatológus, gyászterapeuta, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke

8. Angyal Eleonóra – menedzser-koordinátor, gyászterapeuta, tanatológus

9. Fogarassy Miklós – könyvtáros, irodalmár

10. Orendi Edith – könyvelő

11. Bíró Zsuzsa – közgazdász

12. Dr. Gaál Zsuzsa – történész, muzeológus

13. Pócs Margit – tanár, mentálhigiénikus, örömtréner

14. Für Emil – festő, képzőművész

15. Sylvia Petzoldt – műfordító, hungarológus

16. Mészáros Sándor – főszerkesztő, Kalligram Kiadó

17. Ablonczy Anna – művelődésszervező, hospice-önkéntes

 

A történeteknek természetesen Polcz Alaine a főszereplője, ezért sokban hasonlítanak, de különböznek is egymástól aszerint, hogy ki, mikor és milyen okból találkozott vele, hogy sokszínűségével kire hogyan hatott, mire inspirálta, milyen döntésekre késztette, vagy éppen terelte a gondolatait, a lépteit másfelé, de a saját történetében ugyancsak főszereplő minden megkérdezett. Köszönöm, hogy megismerhettem őket, hogy velük beszélgetve kirajzolódott előttem Polcz Alaine több mint negyvenéves pszichológusi és tanatológusi életpályája, és miközben a könyveiben, előadásaiban és közéleti szerepléseiben képviselt számtalan fontos ügyről és kérdésről is beszélgettünk, az ő karizmatikus egyéniségével együtt a munkásságának, nyilván nem a teljes, de valóságos, mai utóéletéről is beszámolhattunk. Újra megtapasztalhattam, hogy Polcz Alaine minden időben, fiatalon és idős korában is úgy hatott a környezetére, hogy önmagából és másokból is megpróbálta kihozni a legtöbbet. A hatások törvényszerűsége szerint mi is hatással vagyunk egymásra, kérdés, hogy mivel. Mindannyiunk életének megvan a maga Polcz Alaine-je.

Miközben lapozgatom, és újra elolvasom a már megjelent könyvet, az jár a fejemben, vajon mit szólna hozzá Alaine? Szinte most is látom magam előtt, ahogy rám néz és mosolyog, és ami olyan kedves szokása volt, amikor megérkeztem hozzá, látom, ahogy felém nyújtja mindkét karját, vidáman jön elém, és még a hangját is hallom, Annácska, de jó, hogy jössz, képzeld mi történt… De nincs folytatás, a többit nem tudom. Nem tudom, csak érzem, hogy együtt örülne velem, velünk. Persze, lennének kifogásai, mindig is szigorú kritikusa volt önmagának, az elkészült könyveinek, és csodálkozna, mennyi mindent elfelejtett, és igaz, hogy hárítaná, de boldoggá is tenné az a sok szeretet és figyelem, ahogyan a beszélgetőpartnereim rá emlékeznek, de azt hiszem, a legjobban mégis a csipkelődő humorral átszőtt sztorikat élvezné. Jó tudni, hogy a dolog működik, hogy kivételes, vonzó személyisége tovább él az őt szeretők szívében, tetteiben.

És lapozgatás közben még egy régi-régi történet is eszembe jutott, amikor a nyolcvanas évek elején szerkesztőségi titkárként a Köznevelésnél dolgoztam. Annak idején, mint fiatal édesanya én is írtam a lapba néhány gyerekneveléssel kapcsolatos cikket, és egy alkalommal Csontos Magda, a lap főmunkatársa bíztatóan megjegyezte: „Anna, te úgy beszélgetsz az emberekkel, hogy ha majd újságíró leszel, neked mélyinterjúkat is kell készítened.” Hogy az újságírásból mégsem lett semmi, az hosszú történet és nem is tartozik ide, de hogy a régi jóslat most mégiscsak teljesült, ezt is Polcz Alaine-nek köszönhetem.

Kiadó: Kalligram

Polcz Alaine

Jobb lett tőled a világ!

 

„A rend-rendetlenség tudatosabbá tételéhez, ahhoz, hogy jobban tudjunk élni, úgy látszik, fel kell ismernünk, hogy mit kaptunk mi magunk. Hogy mi az, amit mi adunk tovább; mit szeretnénk mi megvalósítani; mit teszünk másokkal, és mit tesznek mások velünk. És hogy mindez miért történik.”

 

(Polcz Alaine: Rend és rendetlenség)